Elveszett élet

Szürke kavics

előkerült valahonnét kacatok 
közül a szürke kavics
amit a Balaton-parton nyomott
kezembe a kék bikinis lány
ezt neked találtam súgta
túlexponált mosollyal
se neve se arca már a lánynak
csak egy kis kődarab  
amit partra sodort a víz
Balatonmáriafürdőn egyszer valamikor

Se sem

hiába
nem úszhatod meg
te sem

olyan egyformák leszünk
vízszintesen

az utókor minket  
le sem

ma még barát 
ugye te sem

vagy igen
te le

Elveszett élet 

itt éltem én de nélkülem
minden csak megesett velem
burok vett körül biztosan
nem tudtam kívülem mi van
igazán nem is akartam
tudni elvoltam magamban
nem kételkedtem semmiben
de hinni se tudtam hiszen
nem sok mindenhez volt közöm
sok nyár barnája bőrömön
rámaszalódott hány öröm
ha fölridok hirtelen
a valóságba ütközöm
fáj a felismerés hogy én
csak megúsztam az életem

Arnót felett az ég

egy padon ücsörgök szerda van talán
vagy csütörtök egyik nap mint a másik
fejem fölött a menny fürdőmedencéje 
felhő-fürdőruhás angyalokkal 
épp ideért a május kitelne belőle a nyár
elvirított az akác a bodza érzem leheletük
 elmúlás-szagát lepkék fürödnek a déli
harangszóban  próbálgatja magát a levegő
arcot simogató szellő vagy fákat idegesítő
szél legyen-e belőle minden a helyén van itt 
a fűszál a patakcsobogás a tér megalkuszik
az idővel helyem van az  időben
mint a körülöttem kerengő darázsnak 
a talpalatnyi hely ahol állok vitathatatlanul
enyém hosszú és mély a csönd múlok
türelmesen ahogy egy öreghez 
illik ilyen szép napos időben
rigó tartja fölöttem csőrében a délutánt